A sport betette a lábát a fehérnemű piacra és ennek félreérthetetlen bizonyítékát találtam a mai fotó túrám közben. Vajon mennyit változtat a külcsíny a viselőjén az ágyban? Persze a kérdés leginkább csak költői.

urbanmale megvette élete első Nikon D40-es fényképezőgépét. Innentől kezdve lesz itt fotóblog is, többek örömére.

Április végén ismét Budapestre figyel a nemzetközi divatélet. Párizs, London, Róma, Milánó, New York és Tokió utána Budapesten is megrendezésre kerül a tavaszi Budapest Fashion Week

Végig gondolva, hogy melyik “ismerősöm”, ők persze barátnak gondolják magukat milyen indokkal nem köszöntött meg a hét elején, eldöntöttem, hogy ma elcipelem az anyámat és megünnepeljük a 38. kettesben, végül is harmincnyolc évvel ezelőtt is csak ketten voltunk! Az ünnepi ebéd helyszínéül az egyik kedvencemet választottam a Kőlevest, bár már írtam róla korábban itt a blogon sőt olvastam másnál is, érdemes róla újra és újra megemlékezni. A nagyon laktató ebéd után rövid séta a városban, ami mindkettőnknek jót tett és este meg Callas-sal múllatjuk az időt a Pesti Színházban!

Az elmúlt év decemberében hívtam az egyik nagy mobileszolgáltató ügyfélszolgálatának a vezetőjét, mert egy számukra is fontos dolgot szerettem volna elintézni aranyvasárnapon. A hívott természetesen nem vette fel a telefonját. Bár az ügyet elintéztem másképpen. Viszont tegnap előtt csörgött a telefonom és négy hónap múlva visszahívott azzal, hogy tud-e még valamiben segíteni. Hát, már nem! Mert nálam ha valami nem oldódik meg egy nap alatt, akkor már kár vele tovább foglalkozni. De, ezek szerint nincs ez így a t-mobile-nál! 

Van akiét ünneplik, van akiét nem! Hosszú évek óta én leginkább magamban szoktam!

A héten beköltözött a lakásomba a digitális technika. Lett digitális tévé - igaz még csak a legkisebb csomag és szélesebb internet, amit igazából most tapasztalom meg elősszőr hogy érzékelhető a sebesség változás. Ami ezeknél is meglepőbb az a UPC ügyfélközpontúsága: interneten rendeltem, telefonon felhívtak, időpontot és árakat egyeztettünk, úgy hogy nekem legyen jó. Szinte hihetetlen, de egy hét alatt megtörtént a váltás, nem kellett mindenhová telefonálgatnom, a szerelők jöttek, ők telefonáltak és az új szolgáltatások máris aktívak voltak. 

Néha vannak borús reggelek, de egyre több pozitív dolog történik velem, például tegnap reggel is volt egy ilyen amikor gyalogoltam a gyárba. Aztán nap közben kiderült, hogy teljesen komoly szándékkal közeledik egy vevő és komolyan meg akarja venni a két éve üresen álló vidéki házunkat. Aztán ma reggel például arra figyeltem fel, hogy már nem hiányoznak a régi notebookomon megszokott programok sem, így az életemet a safari teszi teljessé és nem a firefox, amit le is szedtem a macbookomról…

Sokszor felteszem magamban a kérdést: hogy mi jöhet még? Aztán megyek tovább…! Most például eljött a teljes káosz a közlekedésben, így hát gyalog indulok a gyárba. Amit eddig reggel még nem próbáltam, este már volt, hogy nem szálltam semmilyen tömegközlekedési eszközre, de a reggelek mindig mások. De, ma reggel ez a folyamat is megszakad. Célszerű ha az ember nem távmunkahelyet választ, akkor egy órányi sétával megközelítő munkahelyen üljön. Bár az elmúlt éjszaka világosság vált a céges levezező listát olvasva, hogy a legtöbb munkatársam szívesen használná ki ezt a lehetőséget és ma otthonról dolgozna…

Na ilyen vasárnap is régen volt, amikor nem kellett munkával foglalkoznom, csak gondolatban. Viszont bármilyen helyzetben el aludtam. Ráadásul elalvás után a legkülönbözőbb történeteket álmodtam, javarészt a közelmúlt történéseit álmodva tovább. Izgalmas, de nem kívánom senkinek! 

Ma eljutottam abba a lelki állapotba, hogy jó lett volna végre valakinek kiönteni a lelkemet… de csak, mint egy gumilabda pattogtam a falon - Lehet, hogy jobb is ez így! Ennek is jelzés értéke van. Csak olvasnom kell a sorok között! Bár a nap végét szokatlan módon üressé tettem, már jó előre mégis egyedül kullogtam haza… 

Egyészen sok blogtársamnál olvastam a tv2 legújabb showműsoráról, amit szerintem nem csak a néző elkápráztatására hívtak életre, hanem Uri Gellert azért is szerződtették, hogy a megmagyarázhatatlant tegye láthatóvá és többek közt a csatorna nézettségét akarják vele felpörgetni. Ha lehet akkor tegyék, de azt gondolom hogy van egy határ amit már elértek és nem lehet tovább tornázni a nézettségen. De, azt hiszik, a mentalista bármire képes és a számok már csak az ő segítségével mehetnek feljebb. Szerintem meg, már csak az új arcok segítenének, de az sem megy magyarmódra… Mert, bár az senkinek nem szúrt szemet, de megint csak a mindenhol kipróbált, ám sehol nem maradó Demcsák Zsuzsát tudták reflektor fénybe állítani, hogy a “multimédiás központból” jelentsen. Vajon a médiaiskolák nem termelnek újabb arcokat, nekem D.Zs. kb 1999-ben letette a névjegyét, de azóta csak erőlködik, illetve erölködnek Vele. Az sem szúr szemet, hogy Zsuzsát egyszerre láthatjuk az ATV műsorában és most a tv2-n. Vagy ez most a médiaetikusoknak már nem probléma?

Próbáltam ma kiheverni az elmúlt hetek eseményeit, amihez ma még hozzájött az óraállítás nyomasztó érzése is. Éppen a vasárnap délutáni alvásból ébredtem, amikor a szomszédom nyomta a csengőt és érdeklődött, hogy segítenék-e neki költözni. Mi mást tehettem volna, hiszen, amikor én költöztem, akkor nekem is sokat segítettek a szomszédok, sőt javarészt csak ők segítettek! Aztán pedig kölcsön kenyér visszajár! Pedig a saját költözésem után tettem egy könnyű kis fogadalmat arról, hogy a költözést soha nem fogom saját kezűleg végezni. Hát ma megtört a jég! Szerencsére most nem én ülök doboz hegyek között… Viszont itt ülök és minden eddiginél fáradtabb vagyok!

Az idén annyira korán jött a húsvét, hogy nem is értünk rá foglalkozni vele. Sőt ahogy elnéztem a városban az embereket, senkinek sem volt olyan kifejezetten ünnepi a hangulata. Igaz nekem napok óta kedvem lenne bulizni, de ez most nem megvalósítható, helyette inkább alszom. S, ahogy egy kedves kollégám mondta: van aprócska vágyam hogy foglalok egy szállodai szobát és alszom vagy 20 percet! Szóval rohanva élem az életemet és már a barátok sem olyanok, mint régen!

Naponta egészen sok levelet kapok - a sok-sok spamet nem is számítva - és most kaptam egy olyat, amit nem hagyhatok említés nélkül. A kedves levélíró három címzettnek írta ugyanazt a levelet, és nem a nevünk szerepel a levélben, hanem egy-egy megtisztelő jelző: az egyikünk a szemét, a másikunk a seggnyaló és a harmadik címzett a kurvapecér. Meg kell vallanom ennyire jót még nem mulattam, meg aztán a társaság is nagyon megtisztelő, hiszen másik két címzett társam az ország miniszterelnöke és egy számomra igen meghatározó televíziós személyiség. Hogy melyikünk melyik jelzőt kapta, akár egy játék keretében tippelni is lehetne, de mivel azt is annyira viccesnek tartom, képtelen vagyok magamban tartani, mert számára Gyurcsány egyszerűen csak szemét, Friderikusz a kurvapecér és én mint az egyszerű fiú a mesében én vagyok a seggnyaló. Itt tart ma ez az ország! De, vajon a levélíró mit érez, amikor elküldi a levelét nekünk, vajon boldog, vagy szomorú, esetleg gonosz? Nem a gonoszság állítólag az én alapfelszereltségem. De, ha ezzel a levéllel legalább egy hétre ki adja magából ami a lelkét nyomja, akkor engem boldoggá tett, mert bár leveleinek nincs sok üzenete, meghallgattam egy embert és ha mást nem tudok tenni, legalább törlöm a levelét!