Túl gyorsan elment ez a két nap, már az előző év utolsó napja és a mostani elsője. Na és csendesen is. Bár voltak akik megpróbáltak rávenni arra hogy találkozzak, dolgozzak, kimozduljak; de én ennek ellenálltam. Bár kicsit dolgoztam a kultúrprojekten, ami talán most a szívemhez közelebb áll, bár még mindig félek hogy bele szabad-e ugranom. R. azt mondja, legyek óvatos és hát rá hallgatni szoktam mostanában. Így hát ezen a munkán is csak nagyon óvatosan dolgoztam. Sőt picit durcás is lettem, amikor kiderült hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan azok nekem a fejemben vannak. De, a méltatlankodásom nem volt akkora hogy érdemes legyen több energiát pazarolnom, mint amennyit. Többen kérdezték azt is hogy miért nem mentem valamerre szilveszterezni! Hát kivel? Szilveszterezni az ember egyedül nem megy! Mert van az a pár perc éjfél körül, amikor előjönnek azok az érzések is, amik egyébként el vannak szorítva ha az ember társaságban van. Bár a társaságaim többsége a társasmagány színterei…