Próbáltam ma kiheverni az elmúlt hetek eseményeit, amihez ma még hozzájött az óraállítás nyomasztó érzése is. Éppen a vasárnap délutáni alvásból ébredtem, amikor a szomszédom nyomta a csengőt és érdeklődött, hogy segítenék-e neki költözni. Mi mást tehettem volna, hiszen, amikor én költöztem, akkor nekem is sokat segítettek a szomszédok, sőt javarészt csak ők segítettek! Aztán pedig kölcsön kenyér visszajár! Pedig a saját költözésem után tettem egy könnyű kis fogadalmat arról, hogy a költözést soha nem fogom saját kezűleg végezni. Hát ma megtört a jég! Szerencsére most nem én ülök doboz hegyek között… Viszont itt ülök és minden eddiginél fáradtabb vagyok!