Végig gondolva, hogy melyik “ismerősöm”, ők persze barátnak gondolják magukat milyen indokkal nem köszöntött meg a hét elején, eldöntöttem, hogy ma elcipelem az anyámat és megünnepeljük a 38. kettesben, végül is harmincnyolc évvel ezelőtt is csak ketten voltunk! Az ünnepi ebéd helyszínéül az egyik kedvencemet választottam a Kőlevest, bár már írtam róla korábban itt a blogon sőt olvastam másnál is, érdemes róla újra és újra megemlékezni. A nagyon laktató ebéd után rövid séta a városban, ami mindkettőnknek jót tett és este meg Callas-sal múllatjuk az időt a Pesti Színházban!